Rejtő Jenő emléke
Ismerkedjen meg a Pendors Tollforgatók sorozat első darabjaival.
Minden évben elkészítek egy nagy hazai Tollforgatónk nevét viselő töltőtollat. Limitált darabszámú, sorszámozott és különleges anyagokat használok hozzájuk ami az íróhoz, költőhöz köthető.
Miért Rejtő Jenő?
Gyerekkoromban a könyvein nőttem fel. Sokat olvastam a viseltes Albatrosz könyveket. Szerettem. Régi szép idők.
Mesélek kicsit a tollról:
A tolltestet hangagyökérből készítettem, mert ebből a faanyagból készítenek pipákat. Piszkos Fred pipázott így természetes volt, hogy pipa alapanyagot használok a tolltesthez.
Piszkos Fred a kapitány
Különös jelenség volt az öreg. Mellig érő, kissé hegyes formájú ősz szakállát babrálgatta hosszú, keselyűkarmokban végződő kezével. Apró ravaszságait, nagy töprengéseit szakállának néma hangszerén mintegy lezongorázta, ahogy lassan játszadozott a hosszú, szerteálló, piszkosszürke, gyér szőrzettel. Az arcán néhány gömbölyű, nagy szemölcs, jellegzetes, karvalyszerű orr, legörbülő, széles száj és csillogó, okos, nyugtalan, apró szemek, némi vörös nedűvel keretezve. Kócos, szürkésfehér hajszálai a homlokára csüngtek szét, és egy beidegződött mozdulattal időnként tarkójára tolta, vagy a nyakát vakargatva lassan előretolta az orra hegyéig szakadt, szennyes, ellenzős sapkáját, egy igen elnyűtt, piszkos, de mégis kapitányi sapkát.
Mert Piszkos Fred kapitány volt……..
Ki is lenne kapitány, ha nem ő, aki név szerint ismeri a világ összes révkalauzát, pertuban van az ausztráliai csarungi törzs varázslójával, és olyan ciklonban csak egyszer hajózott eddig, hogy közben kialudt a pipája……..
A középső gyűrű és a kupak végzáró gomb Varacskos disznó agyarból készült.
Nem is lehetett volna másból, hiszen A három testőr Afrikában vagy A Csontbrigád könyvekhez tökéletesen passzol.
A három testőr Afrikában
Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.
Idő: délután hét óra.
Színhely: Afrika, Rakhmár, egy távoli, eldugott garnizon a Szahara valamelyik oázisában, ahol néhány ottfelejtett légionista és egypár nyomorult arab tengődik.
Személyek: személytelenek.
Történik: semmi……….
Miért kapott konyak színt?
Arról nincsenek feljegyzések, hogy az író szerette e ezt az italt, de a ponyvaregényeiben szereplők fogyasztották.
A 14 karátos autó
Bement az egyik kocsmába. Ha valami baja volt, lekívánta magáról az úri életet, elvegyült a matrózok és más, egyszerű emberek világában. Máskor itt jól érezte magát.
– Konyakot!
A kocsmáros gyanakodva nézte jóruhás vendégét.
– Na, mit bámul! Hozza azt a konyakot, maga hülye!
– Igenis! – felelte, és gyanakvása nyomban megszűnt.
A harmonikához egy citera is csatlakozott. A Caporal bűze összevegyült a kimért bor szagával. A nyolcadik konyak után kissé enyhült a belső feszültsége. Élvezettel szívta be a ködpárától gőzölgő zubbonyok és nedves gumikabátok leheletét.”
Miért töltőtoll?
Mert az írás legnemesebb formája, ha az ember töltőtollal ír.
Töltőtoll tulajdonosának lenni egy magasabb szint, maga Rejtő Jenő is így fogalmazta meg ezt
Az elsikkasztott pénztáros című írásában:
„A kis fizetés demarkációs vonala megnyílik!
Egy öltözet ruha, jó hotel, taxi, hordár, töltőtoll,……….„
